Ez a film kap tőlem egy jó nagy ötöst. Nem tudom eddig miért nem hallottam róla, vagy miért nem láttam. Minden megvan benne ami kell. Jó minőségű, eredeti és gondolom eléggé költséges is. A filmben 26 Beatles számot dolgoztak fel, és ezek közel sem mondhatóak gagyinak. Mivel én magam lelkes Beatles fan vagyok, nekem nagyon tetszett. (Még most is az egyik számot hallgatom). Bár a Beatles nagyot alkotott annak idején, legyünk őszinték az már volt vagy 30 éve. A számok minősége mára már kicsit elavult lett, úgyhogy pont jó ez a kis "frissítés". Na, nem túlságosan, olyan pont jól, amire mindenki vágyik. Az azért nem tetszene, ha csak a címükről lehetne felismerni a számokat. Érdemes meghallgatni őket, egytől egyig, de inkább a filmet nézzétek! Azért idebiggyesztem a biztonság kedvéért, a bejegyzésem aljába a számok listáját, ha netán kedvetek lenne belehallgatni. ;)

Bár a történet annyira nem vág oda, a számoktól mégis fantasztikus lett. Körülbelül olyan mint a Mamma Mia!. Hát az sem lenne már sehol, ha nem az ABBA számait dolgozták volna fel. Így van ez itt is, de ezt senki sem bánja. Annyi különbséggel, hogy olyan emberek neve is felbukkan, mint Bono vagy Joe Cocker. Egyébként a sztori, természetesen egy szerelemi történet köré fűződik, a 2. világháború szörnyűségeivel, bevándorlási ügyekkel, meg egy kis békeszeretettel megfűszerezve.                                                                                                                      

Értékelés: 5/4,5 Azért nem adtam meg, a jól beígért ötöst, mert a történet maga, nem túl komoly, vagy nagystílű, de amúgy minden rendben van vele. :) Én biztos, hogy szaladok és megveszem! ;) Nézzétek, hallgassátok! Béke veletek!

Across the Universe CD

Ma, újra legalább vagy 5 év után jártam először a Zöld Teknős nevű teázóban. Nem tudom, hogy ismeritek-e. Döbbenetes, hogy amikor az ember gyerek, mennyivel szebbnek látja a dolgokat. Mintha mesevilágban élne.

Szóval elég lelkes voltam, mert már nagyon régen visszavágytam oda. Régen mindig csodáltam az lndián ruhába öltözött pincéreket és a teknőslámpákat az asztalokon (ha a pincért akartad hívni, intés helyett a teknős hátát kellet megnyomni). Anyuval voltunk még egyszer ott, mert régen gyakran beültünk ide-oda. Sajnos a hatalmas, puha és friss csokismuffin, a gyönyörű székek, a helyes kis teáskannák és bögrécskék, a kis, helyes és eredeti kuckós hely képe élt bennem és nem egy indiános gagyiparádékkal, művirágokkal, na meg persze az elengedhetetlen plasztik bambuszoszlopokkal telerakodott, lepukkant, agyonhasznált kanapés helyé. Csalódás az volt, rendesen.

Na persze nem csak a kinézetével voltak gondok. Ez még csak a kezdet volt. Jó, persze, tudom én, hogy a kislányos naivitásomat akarom ráerőltetni a helyre, és ettől most mégjobban le fogom húzni. De hát így jártak.

10/2 pont jár neki. Sorry.

A mostani szilveszterről ne is beszéljünk. Maga a katasztrófa. Nincs buli = nincs szilveszter. Ez a szomorú valóság. Félreértés ne essék, nem azét mert az anyám egy megtestesül zsarnok és nem enged el. Hanem mert úgy amúgy semelyik bnőmet nem engedik el. Az, hogy idén nem sikerült összehozni semmit, az csak véletlen események sorozata, mint pl., hogy a legjobb haverom éppen Svájcban síel, egy másik bnőm a Kanári szigeteken sütteti a pocakját, a BBF-m (best friends forever), meg vidéken tunyul a pasijával és persze ott van egy pár másik lány, akiket meg a szüleik nem engednek sehová. Mármint a 18 karikás helyekre, mi meg ugye odamennénk. Ígyhát maradt az Anyámmal és barátaival való szilveszterezés alternatíva. Nah ez a Szííívás.

Végülis nem volt olyan rossz, de ha arra gondolok, hogy a Kaméleonban táncolhattam volna Davit Guettára... hát akkor mindenki bekaphatja! :D Egyébként az új évben nagyon szerencsés leszek. Már csak abból következtetve, hogy éjfél után, amikor kimentünk, hogy mi is durrogassunk egy kicsit és meggyújtsuk a tűzijátékunk, aminek darabja 1500 (!) volt, na éppen abban a pillanatban sikerült belelépnem egy jó nagy adag kutyaszarba. Az persze más kérdés, hogy szinte elkerülhetetlen, a kedves vendéglátónk 4 kutyájára lévő tekintettel. Ha ez nem lenne elég, a házigazda mindenkit kötelezett egy kanál lencse elfogyasztására, amiből én személy szerint egy tányérral fogyasztottam el, szóval  garantált a szerencsém az újévben. Ha ez nem a totális mázlisorozatot jelenti az újévre, akkor mi mást?!

Boldog és szerencsés új évet, minden kedves olvasómnak! ;) 

Nem tudom, hogy hány embernek van hasonló sorsa mint nekem, a nagycsaládos mosolyogj a kamerába s csinálj úgy mintha minden rendben lenne dolog, de biztos vagyok benne, hogy nem 1-2 emberről van szó, mégcsak nem is egy-kétszázról. Erre mondják, hogy az ember nem választhatja meg a családját.

Ugye tudjátok, hogy miről beszélek? Amikor mindenki úgy csinál mintha minden tökéletes lenne, de az már-már viccesen nem az. Vagy az életművész apád úgy csinál mintha világ életében felelősségteljes családfő lett volna. És persze a 26 éves nagynénéd jobban imádja a Hello Kittyt mint a 8 éves unokahúgod. ? Igen, kedves olvasók. Ez a nagycsalád. Ezt a szót általában, pozitív értelemben veszik az emberek, de vajon tényleg az?

Sokszor tűnődöm el ezen, amikor éppen a nagy, karácsonyi ebéd közepén ülünk, amit a nagymamám 3 nap idegeskedéssel készített el, mindenki más segítsége/segítség felajánlása nélkül. Erre vágyunk? Ez az ami jó nekünk?

Hogy a nagy zaba, és kimerítő veszekedések után meg sem tudjunk mozdulni?

Az ültetésrend

A kedvenc jelenetem az ültetésrend. Igen jól hallották, akarom mondani olvasták. Nálunk még lyen is van és hogy ki az, aki kiosztja a helyeket, nagyon nem mindegy. Itt a szólista,a főszereplő, az Apám felesége. Néha kedvem lenne röhögni, amikor úgy kiosztja a helyeket, mint az oviban. Persze ez nem sok midenkinek tetszik, tehát nem is igazán mondható szólistának. A másik a kedvenc, a megrendíthetetlenül rózsaszínmániás nagynéném. Jó őket nézni ilyenkor. Miközben a jégkirálynő kétségbeesedten és féltékeny, sárga szemekkel próbálja megóvni a meglehetősen bizonytalan helyét a férje és két gyereke közt, ami gyakorlatilag képtelenség, mert mindenki más tervét szétzúzza eközben, a nagynéném lelkesen szócsatába száll vele és végül kiharcolja magának a húgom melletti, üresnek nem mondható helyet. Ezen a ponton gyakorlatilag már mindenkinek elment az étvágya. De most, hogy ez ne történjen meg, az én drága, rendezvényszervező, rózsaszín felhők közt élő nagynénikém megcsinált/megszervezett egy tényleges ültetésrendet. Mindenki neve egy külön lapon, egy külön tányéron, szilárdan ott csücsült, az étkezőasztalon. Igen, mindannyiunk neve. Megváltoztathatatlanul. Na ez egy katasztrófa kezdete, legalábbis azt hiszem. Ezek előbb-utóbb kinyírják egymást, hátha akkor majd a többiek elfelejtik, a régi ületetésrendet és helyére az ő kicsit sem önző agyszüleményük léphetne. Valaki nem mondaná meg nekik, hogy nem lehetne, hogy mindenki oda ül, ahová akar? Mindegy. Kár lenne ezen fennakadni, mert ez még csak a nap kezdete. Őrizzük meg hidegvérünket, mert most következik az ÜNNEPI ebéd. (?)

Az ebéd

Nekem biztos, hogy ünnepi, mert én olyankor is jókat szórakozom, persze csak magamban. Nehogy már valakinek tényleg jókedve legyen. A sültkrumpli mindig kevés, ígyhát ez a viták egyik fő tárgya. Illetve ebéd közben jó alkalom van rá, hogy egymást piszkálják a családtagok, hogy ki mennyit eszik, vagy mennyit nem. Kedves beszólások, mindenki nyel (és nem csak az ebédjét). Itt már nincs is idő több vitára, hiszen enni mégiscsak kell, meg sietni, hogy jusson még sültkrumpli. Tudom. Előre is lehetne szedni jó sokat. De ne tudjátok meg akkor mit lehet kapni. Úgyhogy mostanában inkább jó nagy ívben elkerülöm a  sültkrumplit. 10 méteres távolságból. Na jó,ez nem lehetséges egy ebédlőasztalnál, azt elismerem, de rá sem nézek inkább.

A következő, a TORTA. Igeeen. Itt általában, az adagok nagyságán van a hangsúly, de persze a szeletelő ember szerepe is fontos, megvitatható ügy. Mert az, hogy ki bassza el a szeletelést, az nagyon nem mind1.

Mivel ezután az ajándékozás jön, már nincs több vitafórum. Vagyis van, de az már nem olyan számottevő. Nálunk mindig van.

Eközben én végignézek az idegeskedő családtagokon. Szinte el sem hiszem. Néha olyan érzésem támad, mintha túl sokat néztem volna a Született feleségeket. Kérem szépen itt konkrét karakterek vannak. Kezdjük a nagyapámnál. Ő a szociban szedte meg magát, nem éppen tisztességesen, dehát tudjuk, hog akkoriban "mindenki ezt csinálta". Gyakorlatilag az ő házában megtalálható a hajógyár raktárán lévő cuccok fele. A feleségéről már szót se ejtsünk, aki  legédesebb nagymama akit ismerek, csupa lélek, de a lánya mégis egy borzalmasan affektáló róóózsaszín béjbike típus.Valószínű, még az agya helyén is rózsaszín űr van. Nem is nagyon veszi észre, amikor a pasija, az ebéd közben oltja le rendesen, a saját családja előtt, Igaz, hogy nem csak ő, hanem az újabban családapa szerű apám is (ilyenkor mondja a nagyanyám, "na látjátok, csak benőtt a feje lágya" és itt, ezen a ponton kitalálhatjátok, hogy én vagyok az éretlen korszakának fő terméke) és még az ő egyedülálló, 2 gyermekes nővére, és személy szerint én sem tudom megállni, hogy egy kicsit oda ne pörköljek, a rózsaszín seggének (elnézést,popójának). A családnak 2 normális tagja van, illetve 6 a 4 gyerekkel kiegészítve, akik egész este, amikor tehetik felmennek az emeletre, a jól bevált, "csak el innen" alapelven. Az egyik normál a nagyanyám cukorbeteg anyja, aki csendben nézi végig az egészet, azt hogy hogyan piszkálják, hogy mit ehet és mit nem. (Tőlem azért mindig kap titokban csokit karácsonyra.) A másik "normál" pedig a nagynéném. Mármint a 3. nagynéni. A nagyapám nővérének lánya. Az enyhén szenilis és bolond nővérről inkább ne beszéljünk. Róla csak annyit, hogy 6 éves koromban kaptam tőle egy terhes barbie babát, amiből ki lehetett venni a gyereket és lám, Barbie hasa hirtelen kockás lesz. Neki még edzeni sem kell, ő ilyen nagyszerű "nő", hogy szülés után 1mp-el, leadja az össze súlyfelesleget. De ha megunjuk a szingli, sportlédi szerepet, csak úgy simán visszarakhatjuk a kisbarbit. Vagy a morbidabb egyének, még abortszt is elvégezhetnek rajta. Most akkor nem a gólya hozza? Ahogy Anyámat ismerem az a Barbie feltűnően hamar "elveszett". Szóval a nagynéném. Azt mondtam normális? Hát még mindig az, de a legutolsó találkozásunkkor még egyedüálló volt, most meg beállított újdonsült pasijával- amivel ugyebár semmi baj- csakhogy bejelentették, hoy gyereket várnak. Na ez azér' kemény infó volt. Most talán már értitek, hogy miért is várom minden alkalommal, hogy hazamehessek, a nem zsírszagú lakásba, az én teljesen és hamisíthatatlanul, ép elméjű Anyámhoz. Tiszta mázli. Legalább az Anyám normális.

Hogy miért csináljuk ezt? Miért nem hagyunk ott mindent a p****ba, az ebéd kellős közepén? EZ talán valamiféle bizonyítási vágy? És ha igen akkor mit bizonyítanánk vagy kinek? Hogy képesek vagyunk végigszenvedni egy ilyen nagycsaládos eseményt? Nem tudom. De az ember nem választhatja meg a családját. Ezt sokszor ismételgetik, egy elnyűtt igazság. Hogy ezzel mit kezdtek a jól ismert nagycsaládi hangulat közepén... hát én mindenesetre tűrök.

Boldog Karácsonyt mindenkinek, és jó karácsonyi vacsorákat! ,)

Aki olvasta tudja miről van szó. Aki nem olvasta, az csak sajnálhatja. Mert kérem szépen a legújabb sikerkönyv, Twilight néven, igenis nagyszerű. A Harry Potter mellet megkaphatná ő is a kiérdemelt helyet. 5 része lesz, 4 részt adtak ki, 3 részt fordítottak magyarra és 2 részből van film. Hogy őszinte legyek, engem az ilyen túlságosan felkapott csip-csup történetek nem érdekelnek, pláne ha még megfűszerezték őket vámpírokkal is. Annyira erős volt a csábítás, annyira tetszett minden embernek aki körülöttem van, Ígyhát kicsit rossz szájízzel ugyan, de én is nekifogtam a ponyvaregénynek, előzőhét Pénteken. Most olvasom a 3. rész első sorait. Pont én. A történet annyira beszippant hogy észre sem veszed. Csak lapozol és olvasol és közben észre sem veszed, hogy besötétedett. Az első részt 2 nap alatt olvastam el, nem is csoda, hiszen egyszerűen nem lehet letenni. Annyira izgat, hogy mi lesz, nem viselném el ha a szörnyűségek közepette kéne leraknom a könyvet. Így a 2.-at még kevésbé sikerült leraknom. :D

Csak ajánlani tudom mindenkinek, fiatalnak és öregnek egyaránt. Annak aki vágyik egy kis romantikára, mesére, valóságra, fájdalomra és hihetetlenül érdekes kapcsolatokra. Hogy megértse, milyen az igazi szerelem, (csöpögés nélkül!) minden körülmény ellenére. Egy kicsit megmutatja milyen könnyű is nekünk. Ha másra nem, erre jó, hogy meggyőzd magad milyen kurva könnyű az életed hozzájuk képest.

De most már muszály mennem, mert sürgős olvashatnékom van, eljött az én időm, hiszen az Alkonyat leszállt! :)

A minap elmentünk megnézni, a Julie&Julia c. filmet, Merly streep új alakítását. Most sem csalódhatunk benne, hiszen fergetegesen játssza a 40 év körüli, kicsit öreges, bohókás, amerikai, Julia szerepét, aki az ételért él 's hal. Férjével, Paullal (Stanley Tucci) utazgatnak, de aztán túlságosan is beleszeret Párizsba. Itt kezd el főzni tanulni, majd elkezdi első szalácskönyvét, az 1940-es években. A történet két szálon fut, ugyanis vele egyidőben (40-50 év múlva) megismerhetjük Julie-t, aki egy korunk beli, 30 éves háziasszony szerepét játtsza el. A kezdetben unalmasnak és már-már túl átlagosnak tűnő Julie viszont Blogot indít - Julia régi receptjeivel, amiket újra elkészít- és mit ad Isten, híres lesz.

A két történet szereplői közt, nagy a hasonlóság, csak éppen más időben és más helyen élnek, de mindketten imádják az ételt, és a főzésben vannak a leginkább otthon, ami megváltoztatja az életüket. A film jól megmutatja, hogy lehetséges: két teljesen más korszakban és helyen élő nő, ugyanaz a hobbi.

A valóságos történeten alapuló Film maga, nincs rám nagy hatással. A sztori magával ragadó, de semmi több. Merly Streep újra megmutatja mérhetetlen tehetségét, a forgatókönyv is egész aranyos és persze újabb sztárt avathatunk: Amy Adams (Julie) személyében. Aki ki szeretne kapcsolni és csak szórakozni, annak mindenképp ajánlom. Aki viszont Tragédiára, vagy esetleg életmegváltoztató hatásra vágyik, annak ez nem való. Ez egy igazi 'beülünkamozibapéntekdélután' film. Aki viszont megnézi, garantáltan éhes lesz.

Bon Apetit!

Miint sokan közülünk én is szenvedek az értékes műsorok hiányától. Azt hittem a Győzikénél már nem lehet leljebb süllyedni. Hát rá kellett jönnöm, hogy Lehet. Mert, hogy Benkő feleséget keres...

Azt hittem, ez egy átlagos valóságshownak indul, de ez még annál is rosszabb. Ugyanis a (félőrült) Benkő Dániel, aki eddig is híres volt a hülyeségeiről, kiegészült "Pali" -val, aki a medencében, Dani egyik jövendőbeli feleségével, félmesztelenül malackodik. Itt érdemes megemlíteni a volt Padödö-s Mariannt is, aki szintén beálllt a sorba, nyilván nem kis pénzért. Ha mindez még nem lenne épp elég, a lányok se semmik. Van köztük 60 éves nagymama és 21 éves leányka is.

Kíváncsi leszek, hogy a végén hány lányt/nagymamát gyűr maga alá, ez a megtestesült pasi. Mindenestre nagyon várom kit választ és mennyit hoz neki a konyhára a műsor. A legjobban az tetszene ha a végén a két lányra, ÉLŐ műsorban a nézők is szavazhatnának. Az tenné fel az i-re a pontot. Legalábbis nekem.

Addig is böngészhetünk a műsor hivatalos honlapján, ahol szavazhatunk a feleségekre (!), visszanézhetjük az ominózus jeleneteket és persze vehetünk randitippeket Dánieltől. Tiszta kincs. Amíg meg nem lesz a kiválasztott ara, minden Hétfőn művelődhetünk, 21:20-tól, az RTL-n! Jó szórakozást!