Ez a film kap tőlem egy jó nagy ötöst. Nem tudom eddig miért nem hallottam róla, vagy miért nem láttam. Minden megvan benne ami kell. Jó minőségű, eredeti és gondolom eléggé költséges is. A filmben 26 Beatles számot dolgoztak fel, és ezek közel sem mondhatóak gagyinak. Mivel én magam lelkes Beatles fan vagyok, nekem nagyon tetszett. (Még most is az egyik számot hallgatom). Bár a Beatles nagyot alkotott annak idején, legyünk őszinték az már volt vagy 30 éve. A számok minősége mára már kicsit elavult lett, úgyhogy pont jó ez a kis "frissítés". Na, nem túlságosan, olyan pont jól, amire mindenki vágyik. Az azért nem tetszene, ha csak a címükről lehetne felismerni a számokat. Érdemes meghallgatni őket, egytől egyig, de inkább a filmet nézzétek! Azért idebiggyesztem a biztonság kedvéért, a bejegyzésem aljába a számok listáját, ha netán kedvetek lenne belehallgatni. ;)

Bár a történet annyira nem vág oda, a számoktól mégis fantasztikus lett. Körülbelül olyan mint a Mamma Mia!. Hát az sem lenne már sehol, ha nem az ABBA számait dolgozták volna fel. Így van ez itt is, de ezt senki sem bánja. Annyi különbséggel, hogy olyan emberek neve is felbukkan, mint Bono vagy Joe Cocker. Egyébként a sztori, természetesen egy szerelemi történet köré fűződik, a 2. világháború szörnyűségeivel, bevándorlási ügyekkel, meg egy kis békeszeretettel megfűszerezve.                                                                                                                      

Értékelés: 5/4,5 Azért nem adtam meg, a jól beígért ötöst, mert a történet maga, nem túl komoly, vagy nagystílű, de amúgy minden rendben van vele. :) Én biztos, hogy szaladok és megveszem! ;) Nézzétek, hallgassátok! Béke veletek!

Across the Universe CD

Ma, újra legalább vagy 5 év után jártam először a Zöld Teknős nevű teázóban. Nem tudom, hogy ismeritek-e. Döbbenetes, hogy amikor az ember gyerek, mennyivel szebbnek látja a dolgokat. Mintha mesevilágban élne.

Szóval elég lelkes voltam, mert már nagyon régen visszavágytam oda. Régen mindig csodáltam az lndián ruhába öltözött pincéreket és a teknőslámpákat az asztalokon (ha a pincért akartad hívni, intés helyett a teknős hátát kellet megnyomni). Anyuval voltunk még egyszer ott, mert régen gyakran beültünk ide-oda. Sajnos a hatalmas, puha és friss csokismuffin, a gyönyörű székek, a helyes kis teáskannák és bögrécskék, a kis, helyes és eredeti kuckós hely képe élt bennem és nem egy indiános gagyiparádékkal, művirágokkal, na meg persze az elengedhetetlen plasztik bambuszoszlopokkal telerakodott, lepukkant, agyonhasznált kanapés helyé. Csalódás az volt, rendesen.

Na persze nem csak a kinézetével voltak gondok. Ez még csak a kezdet volt. Jó, persze, tudom én, hogy a kislányos naivitásomat akarom ráerőltetni a helyre, és ettől most mégjobban le fogom húzni. De hát így jártak.

10/2 pont jár neki. Sorry.